Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

He waiata; he pikitanga. He ki tenei ma Iharaira, Ka maha a ratou tukinotanga i ahau o toku tamarikitanga ake;

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Ka maha a ratou tukinotanga i ahau o toku tamarikitanga ake; heoi kihai ahau i taea e ratou.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

I parautia toku tuara e nga kaiparau; he roa a ratou parautanga.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

He tika ta Ihowa: motu pu i a ia nga aho a te hunga kino.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Kia whakama, kia whakahokia ki muri, te hunga katoa e kino nei ki Hiona.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Kia rite ratou ki te tarutaru i nga tuanui, e memenge nei i te mea kiano i tupu ake.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

E kore nei e ki te ringa o te kaikoti, te uma hoki o te kaipaihere.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

E kore ano te hunga e haere ana i te taha e mea, Kia tau ki a koutou te manaaki a Ihowa: ko ta matou manaaki tenei ki a koutou i runga i te ingoa o Ihowa.