Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Sabo-Pionjonañe Beteke nisilofen-draho boak’ami’ty nahajalahy ahiko— ano ty hoe r’Israele—

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Beteke niforeforèñe sikal’amy te izaho niajalahy, f’ie tsy nahagioke ahy.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Nitrabahe’ o mpitrabakeo ty sakamamovoko, nanoe’ iareo lava o vavahalioo.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Vantañe t’Iehovà; navitso’e ty namahora’ o lo-tserekeo ahy.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Hampolieñe an-kasalarañe ze malaiñe i Tsiône.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Ie hampanahafeñe ami’ty ahetse an-tafo traño eo, hiheatse aolo’ ty hibeiza’e,

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

toe tsy hahaeneñe ty fità’ i mpanatakey, ndra ty araña’ i mpifehe’ o fehe’eo.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Vaho tsy anoe’ o mpandrioñeo ty hoe: Ho ama’ areo ty fañanintsi’ Iehovà! Itatà’ay ami’ty tahina’ Iehovà!