Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Oluyimba nga balinnya amadaala. Isirayiri ayogere nti, “Bambonyaabonyezza nnyo okuva mu buvubuka bwange.”

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Ddala bambonyaabonyezza nnyo okuva mu buvubuka bwange; naye tebampangudde.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Newaakubadde ng’omugongo gwange gujjudde enkovu olw’embooko ze bankubye era ne gulabika nga kwe bayisizza ekyuma ekirima,

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

kyokka Mukama mutuukirivu; amenyeemenye enjegere z’abakola ebibi.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Abo bonna abakyawa Sayuuni bagobebwe era bazzibweyo emabega nga baswadde.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Babeere ng’omuddo ogumera waggulu ku nnyumba, oguwotoka nga tegunnakula.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Omukunguzi tagufaako, n’oyo asiba ebinywa agunyooma.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Wadde abayitawo baleme kwogera nti, “Omukisa gwa Mukama gube ku mmwe. Tubasabidde omukisa mu linnya lya Mukama.”