Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Canticum graduum. Sæpe expugnaverunt me a iuventute mea, dicat nunc Israel.

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Sæpe expugnaverunt me a iuventute mea: etenim non potuerunt mihi.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Supra dorsum meum fabricaverunt peccatores: prolongaverunt iniquitatem suam.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Dominus iustus concidit cervices peccatorum:

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

confundantur et convertantur retrorsum omnes, qui oderunt Sion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Fiant sicut fœnum tectorum: quod priusquam evellatur, exaruit:

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

De quo non implevit manum suam qui metit, et sinum suum qui manipulos colligit.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Et non dixerunt qui præteribant: Benedictio Domini super vos: benediximus vobis in nomine Domini.