Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

都もうでの歌 今イスラエルは言え、「彼らはわたしの若い時から、ひどくわたしを悩ました。

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

彼らはわたしの若い時から、ひどくわたしを悩ました。しかしわたしに勝つことができなかった。

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

耕す者はわたしの背の上をたがやして、そのうねみぞを長くした」と。

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

主は正しくいらせられ、悪しき者のなわを断ち切られた。

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

シオンを憎む者はみな、恥を得て、退くように。

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

彼らを、育たないさきに枯れる屋根の草のようにしてください。

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

これを刈る者はその手に満たず、これをたばねる者はそのふところに満たない。

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

かたわらを過ぎる者は、「主の恵みがあなたの上にあるように。われらは主のみ名によってあなたがたを祝福する」と言わない。