Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Abụ nrigo. Site na mgbe m bụ nwantakịrị, ha kpagburu m ọtụtụ oge, ka Izrel kwuo.

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

“Site na mgbe m bụ nwantakịrị, ha kpagburu m ọtụtụ oge, ma ha enweghị ike merie m.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Ndị ikom na-akọ ubi akọgharịala azụ m dịka ala ubi, mee ebe ha kọrọ akọ ka ọ dị ogologo.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Ma Onyenwe anyị bụ onye ezi omume; ọ tọpụla m site nʼagbụ niile nke ndị ajọ omume.”

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Ka ndị niile kpọrọ Zayọn asị bụrụ ndị ga-alaghachi azụ nʼihere.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Ka ha niile dịrị ka ahịhịa na-epu nʼelu ụlọ nke na-akpọnwụ tupu o pupụta;

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

nke onye na-ewe ihe ubi na-adịghị eji ha kpojuo aka ya abụọ, maọbụ onye mkpokọta e nwee ike kpojuo aka ya.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Ka ndị si nʼụzọ na-agafe hapụ ị sị ha, “Ngọzị Onyenwe anyị dịrị unu. Anyị na-agọzi unu nʼaha Onyenwe anyị.”