Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!