Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

שיר המעלות רבת צררוני מנעורי יאמר נא ישראל׃

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

רבת צררוני מנעורי גם לא יכלו לי׃

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

על גבי חרשו חרשים האריכו למענותם׃

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

יהוה צדיק קצץ עבות רשעים׃

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

יבשו ויסגו אחור כל שנאי ציון׃

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

יהיו כחציר גגות שקדמת שלף יבש׃

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

שלא מלא כפו קוצר וחצנו מעמר׃

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

ולא אמרו העברים ברכת יהוה אליכם ברכנו אתכם בשם יהוה׃