Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

«Ωιδή των Αναβαθμών.» Πολλάκις με επολέμησαν εκ νεότητός μου, ας είπη τώρα ο Ισραήλ·

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Πολλάκις με επολέμησαν εκ νεότητός μου· αλλά δεν υπερίσχυσαν εναντίον μου.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Οι γεωργοί ηροτρίασαν επί των νώτων μου· έσυραν μακρά τα αυλάκια αυτών.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Αλλά δίκαιος ο Κύριος· κατέκοψε τα σχοινία των ασεβών.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Ας αισχυνθώσι και ας στραφώσιν εις τα οπίσω πάντες οι μισούντες την Σιών.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Ας γείνωσιν ως ο χόρτος των δωμάτων, όστις πριν εκριζωθή ξηραίνεται·

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

από του οποίου δεν γεμίζει ο θεριστής την χείρα αυτού, ουδέ ο δένων τα χειρόβολα τον κόλπον αυτού·

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

ώστε οι διαβάται δεν θέλουσιν ειπεί, Ευλογία Κυρίου εφ' υμάς· σας ευλογούμεν εν ονόματι Κυρίου.