Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Viel haben sie bedrängt mich von meiner Jugend auf! So spreche nun Israel;

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Viel haben sie bedrängt mich von meiner Jugend auf, doch haben sie mich nicht überwältigt.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Auf meinem Rücken haben die Pflüger gepflügt und ihre Furchen langgezogen.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Jehovah ist gerecht, der Ungerechten Seile schnitt Er ab.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Beschämt müssen werden und hinter sich zurückweichen alle, die Zion hassen.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Sie werden wie das Gras der Dächer, das, ehe man es herausrauft, verdorrt.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Mit dem nicht füllt seine Hand der Schnitter, noch seinen Schoß der Garbenbinder;

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Und die vorübergehen sprechen nicht: Jehovahs Segen sei über euch! Wir segnen euch in dem Namen Jehovahs.