Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

[Ein Stufenlied.] Oftmals haben sie mich bedrängt von meiner Jugend an, sage doch Israel,

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Oftmals haben sie mich bedrängt von meiner Jugend an; dennoch haben sie mich nicht übermocht.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Pflüger haben auf meinem Rücken gepflügt, haben lang gezogen ihre Furchen.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Jehova ist gerecht; er hat durchschnitten das Seil der Gesetzlosen.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Mögen beschämt werden und zurückweichen alle, die Zion hassen!

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Mögen sie sein wie das Gras der Dächer, welches verdorrt, ehe man es ausrauft, [O. ehe es aufgeschlossen ist]

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Womit der Schnitter seine Hand nicht füllt, noch der Garbenbinder seinen Schoß;

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Und die Vorübergehenden sagen nicht: Jehovas Segen über euch! Wir segnen euch im Namen Jehovas.