Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Cantique des degrés.

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Souvent ils m’ont attaqué depuis ma jeunesse, mais ils n’ont rien pu contre moi,

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Sur mon dos ont travaillé les pécheurs; ils ont prolongé leur iniquité.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Le Seigneur, qui est juste, a abattu la tête des pécheurs;

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Qu’ils soient confondus, qu’ils retournent en arrière tous ceux qui haïssent Sion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Qu’ils deviennent comme l’herbe des toits, qui, avant qu’on l’arrache, est desséchée;

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Dont ne remplit pas sa main celui qui moissonne, ni son sein celui qui recueille les gerbes.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Et ils n’ont pas dit, ceux qui passaient: La bénédiction du Seigneur soit sur vous, nous vous bénissons au nom du Seigneur.