Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Cantique des degrés. Ils m’ont assez opprimé dès ma jeunesse, Qu’Israël le dise!

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Ils m’ont assez opprimé dès ma jeunesse, Mais ils ne m’ont pas vaincu.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Des laboureurs ont labouré mon dos, Ils y ont tracé de longs sillons.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

L’Éternel est juste: Il a coupé les cordes des méchants.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Qu’ils soient confondus et qu’ils reculent, Tous ceux qui haïssent Sion!

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Qu’ils soient comme l’herbe des toits, Qui sèche avant qu’on l’arrache!

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Le moissonneur n’en remplit point sa main, Celui qui lie les gerbes n’en charge point son bras,

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Et les passants ne disent point: Que la bénédiction de l’Éternel soit sur vous! Nous vous bénissons au nom de l’Éternel!