Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

En Jérusalem. Souvent ils m'ont attaqué dès ma jeunesse; que maintenant Israël dise:

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Souvent ils m'ont attaqué dès ma jeunesse, et ils n'ont rien pu sur moi.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Les pécheurs ont frappé sur mon dos; ils ont prolongé leur iniquité.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Le Seigneur en sa justice a brisé le cou des pécheurs.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Qu'ils soient confondus et mis en fuite, tous ceux qui haïssent Sion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Qu'ils deviennent comme l'herbe des toits, qui sèche avant d'être arrachée,

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Et qui ne remplit ni la main du faucheur ni le sein du botteleur.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Sur eux les passants n'ont point dit: Que la bénédiction du Seigneur soit avec tous; nous vous bénissons au nom du Seigneur.