Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Une chanson d'ascension. Ils m'ont souvent affligé depuis ma jeunesse. Laissez Israël dire maintenant:

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

maintes fois ils m'ont affligé depuis ma jeunesse, mais ils n'ont pas prévalu contre moi.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Les laboureurs ont labouré sur mon dos. Ils ont tracé de longs sillons.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Yahvé est juste. Il a coupé les cordes des méchants.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Qu'ils soient déçus et retournent en arrière, tous ceux qui détestent Sion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Qu'ils soient comme l'herbe sur les toits, qui se fane avant de grandir,

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

avec lesquels la faucheuse ne remplit pas sa main, ni celui qui lie les gerbes, sa poitrine.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Et ceux qui passent ne disent pas non plus, « Que la bénédiction de Yahvé soit sur vous. Nous vous bénissons au nom de Yahvé. »