Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Veisu korkeimmassa Kuorissa. He ovat usein minua ahdistaneet, hamasta nuoruudestani, sanokaan nyt Israel;

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

He ovat usein minua ahdistaneet, hamasta nuoruudestani; mutta ei he minua voittaneet.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Kyntäjät ovat minun selkäni päällä kyntäneet, ja vakonsa pitkäksi vetäneet.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Herra, joka vanhurskas on, on jumalattomain köydet katkonut.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Tulkoon häpiään ja kääntyköön takaperin kaikki, jotka Zionia vihaavat.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Olkoon niinkuin ruoho kattojen päällä, joka kuivettuu ennen kuin se reväistään ylös,

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Joista niittäjä ei kättänsä täytä, eikä lyhteensitoja syliänsä;

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Eikä yksikään ohitsekäypä sano: olkoon Herran siunaus teidän päällänne: me siunaamme teitä Herran nimeen.