Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

The song of greces. Israel seie now; Ofte thei fouyten ayens me fro my yongth.

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Ofte thei fouyten ayens me fro my yongthe; and sotheli thei miyten not to me.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Synneris forgeden on my bak; thei maden long her wickidnesse.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

The `iust Lord schal beete the nollis of synneris;

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

alle that haten Sion be schent, and turned abak.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Be thei maad as the hey of hous coppis; that driede vp, bifore that it be drawun vp.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Of which hei he that schal repe, schal not fille his hond; and he that schal gadere hondfullis, schal not fille his bosum.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

And thei that passiden forth seiden not, The blessing of the Lord be on you; we blessiden you in the name of the Lord.