Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

A Song of degrees. Many a time have they afflicted me from my youth, may Israel now say:

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Many a time have they afflicted me from my youth: yet they have not prevailed against me.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

The plowers plowed upon my back: they made long their furrows.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

The LORD [is] righteous: he hath cut asunder the cords of the wicked.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Let them all be confounded and turned back that hate Zion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Let them be as the grass [upon] the house-tops, which withereth before it groweth up:

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

With which the mower filleth not his hand; nor he that bindeth sheaves, his bosom.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Neither do they who go by, say, The blessing of the LORD [be] upon you: we bless you in the name of the LORD.