Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

A song of ascents. ‘Sore have they vexed me from youth’ thus let Israel say

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

‘Sore have they vexed me from youth, but they have not prevailed against me.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

‘The ploughers ploughed on my back, they made their furrows long.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

But the Lord, who is righteous, has cut the cords of the wicked.’

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Let all who are haters of Zion be put to shame and defeated.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

May they be as the grass on the house-top, which withers before it shoots up;

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

which fills not the arms of the reaper, nor the lap of the binder of sheaves

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

whereof no one says as they pass, ‘The blessing of God be upon you.’ In the name of the Lord we bless you.