Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

A song of degrees. They haue often times afflicted me from my youth (may Israel nowe say)

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

They haue often times afflicted me from my youth: but they could not preuaile against me.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

The plowers plowed vpon my backe, and made long furrowes.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

But the righteous Lord hath cut the cordes of the wicked.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

They that hate Zion, shalbe all ashamed and turned backward.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

They shalbe as the grasse on the house tops, which withereth afore it commeth forth.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Whereof the mower filleth not his hand, neither the glainer his lap:

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Neither they, which go by, say, The blessing of the Lord be vpon you, or, We blesse you in the Name of the Lord.