Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Often have they fought against me from my youth, let Israel now say.

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Often have they fought against me from my youth: but they could not prevail over me.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

The wicked have wrought upon my back: they have lengthened their iniquity.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

The Lord who is just will cut the necks of sinners:

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Let them all be confounded and turned back that hate Sion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Let them be as grass on the tops of houses: which withered before it be plucked up:

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Wherewith the mower filleth not his hand: nor he that gathereth sheaves his bosom.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

And they that have passed by have not said: The blessing of the Lord be upon you: we have blessed you in the name of the Lord.