Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

A Song of Ascents. Many times they have afflicted me from my youth up. Let Israel now say:

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

many times they have afflicted me from my youth up, yet they have not prevailed against me.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

The plowers plowed on my back. They made their furrows long.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

The LORD is righteous. He has cut apart the cords of the wicked.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Let them be disappointed and turned backward, all those who hate Zion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Let them be as the grass on the housetops, which withers before it grows up,

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

with which the reaper does not fill his hand, nor he who binds sheaves, his bosom.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Neither do those who go by say, “The blessing of the LORD be on you. We bless you in the LORD’s name.”