Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Een lied Hammaaloth. Zij hebben mij dikwijls benauwd van mijn jeugd af, zegge nu Israel;

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Zij hebben mij dikwijls van mijn jeugd af benauwd; evenwel hebben zij mij niet overmocht.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Ploegers hebben op mijn rug geploegd; zij hebben hun voren lang getogen.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

De HEERE, Die rechtvaardig is, heeft de touwen der goddelozen afgehouwen.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Laat hen beschaamd en achterwaarts gedreven worden, allen, die Sion haten.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Laat hen worden als gras op de daken, hetwelk verdort, eer men het uittrekt;

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Waarmede de maaier zijn hand niet vult, noch de garvenbinder zijn arm;

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

En die voorbijgaan, niet zeggen: De zegen des HEEREN zij bij u! Wij zegenen ulieden in den Naam des HEEREN.