Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

De trængte mig haardt fra min Ungdom af — saa sige Israel! —

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

de trængte mig haardt fra min Ungdom af; dog kunde de ikke overvælde mig.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Plovmændene pløjede paa min Ryg, de droge deres Furer lange.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Herren er retfærdig, han overhuggede de ugudeliges Reb.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

De skulle beskæmmes og vige tilbage, alle de, som hade Zion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

De skulle blive som Græs paa Tagene, som tørres, førend nogen oprykker det;

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

af hvilket Høstmanden ikke fylder sin Haand, ej heller den, som binder Neg, sin Arm.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Og de, som gaa forbi, sige ikke: Herrens Velsignelse være over eder! Vi velsigne eder i Herrens Navn.