Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Píseň stupňů. Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, rciž nyní Izraeli,

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, a však mne nepřemohli.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Po hřbetě mém orali oráči, a dlouhé proháněli brázdy své.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Ale Hospodin jsa spravedlivý, zpřetínal prostranky bezbožných.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Zahanbeni a zpět obráceni budou všickni, kteříž nenávidí Siona.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Budou jako tráva na střechách, kteráž prvé než odrostá, usychá.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Z níž nemůže hrsti své naplniti žnec, ani náručí svého ten, kterýž váže snopy.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Aniž řeknou tudy jdoucí: Požehnání Hospodinovo budiž s vámi, aneb: Dobrořečíme vám ve jménu Hospodinovu.