Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Kathutkung: Panuekhoeh, tami tangawn ni Hezekiah a ti awh Ka nawca hoiyah ahnimouh ni na rektap awh, telah Isarelnaw ni tet awh naseh.

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Ka nawca hoiyah ahnimouh ni kai teh, na rektap awh. Hatei, na tâ awh hoeh.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Ka hnukthun vah talai thawn e patetlah a thawn awh teh, laikong kasawlah a sak awh.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Hatei, BAWIPA teh a lan. Ahni ni tamikaponaw e tangronnaw teh, thouk thouk a bouk pouh.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Zion kahmuhmanaw pueng teh, kayak awh naseh, hnuklah ban awh naseh.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Ahnimouh teh, a kung a len hoehnahlan remke e lemphu e phokung patetlah awm awh naseh.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Hote pho teh, kaanaw hanelah, kut kasum khuem hai phat hoeh. Ka tangoungnaw hanelah, tapam khuem hai phat hoeh.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Ka cet kaawm pueng nihai, BAWIPA e yawhawi teh nangmouh koe awm lawiseh. Kaimouh ni BAWIPA min lahoi nangmouh yawhawi na poe awh telah a dei awh mahoeh.