Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Isala: ili fi! Dia ha lai da di ayeligia amogainini dima se bagade iasu. Amo hou adodoma.

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

“Dafawane! Na ayeligia amoganini, nama ha lai dunu da dodona: giniwane nama se bagade iasu. Be ilia na hame hasalasi.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Ilia da na baligia oso dogone fofa: gi. Na baligi da osobo gidinasuga dogoi agoai ba: i.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Be Hina Gode da moloidafa amola E da na halegale masa: ne hamoi dagoi.”

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Dunu huluane amo da Saione Moilai Bai Bagade higasa, ilia da hasali dagoiba: le baligidu masa: ne se bobogei ba: mu da defea.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Ilia huluane da gisi amo diasu figisu da: iya bugi dialebe agoai ba: mu da defea. Amo gisi da mae heda: le, hedolo biosa.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Dunu afae da amo gisi hame gagadosa amola gilisili la: gili hame gaguli ahoa.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Dunu afae da baligili ahoasea, amane hame sia: mu, “Hina Gode da dima hahawane dogolegele bagade imunu da defea! Ninia da Hina Gode Ea Dioba: le, dima hahawane dogolegele ganoma: ne sia: sa.”