Zsoltárok 128

1 Zarándoklás éneke. Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!

«Yuⱪiriƣa qiⱪix nahxisi» Pǝrwǝrdigardin ⱪorⱪidiƣanlar, Uning yollirida mangidiƣanlarning ⱨǝrbiri bǝhtliktur!

2 Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van.

Qünki sǝn ɵz ⱪolungning ǝjrini yǝysǝn; Bǝhtlik bolisǝn, ronaⱪ tapisǝn;

3 Feleséged akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak.

Ayaling bolsa ɵyüng iqidǝ mewilik üzüm telidǝk bolidu; Baliliring dastihaningni qɵridǝp, zǝytun dǝrǝhliridǝk tizilip olturidu;

4 Íme, bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót!

Mana, Pǝrwǝrdigardin ⱪorⱪidiƣan kixi xundaⱪ bǝhtni kɵridu.

5 Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban,

Pǝrwǝrdigar sanga Zion teƣidin bǝht ata ⱪilƣay; Sǝn ɵmrüng boyiqǝ Yerusalemning awatliⱪini kɵrgǝysǝn;

6 és láss gyermekeket gyermekeidtől! Béke Izraélre!

Pǝrzǝntliringning pǝrzǝntlirini kɵrgǝysǝn; Israilƣa aram-tinqliⱪ bolƣay!