Zsoltárok 128

1 Zarándoklás éneke. Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!

Ko e Hiva ʻae ʻalu hake. ‌ʻOku monūʻia ʻakinautolu kotoa pē ʻoku manavahē kia Sihova; ʻaia ʻoku ʻaʻeva ʻi hono ngaahi hala.

2 Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van.

He te ke kai ʻae ngāue ʻa ho nima: te ke monūʻia, pea ʻe hoko ʻae lelei kiate koe.

3 Feleséged akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak.

‌ʻE tatau ho uaifi mo e vaine ʻoku faʻa fua ʻi ho veʻe fale: ʻe tatau hoʻo fānau mo e ngaahi vaʻa ʻolive ʻoku kāpui hoʻo keinangaʻanga.

4 Íme, bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót!

Vakai, ʻe pehē ʻae monūʻia ʻoe tangata ʻaia ʻoku ne manavahē kia Sihova.

5 Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban,

‌ʻE tāpuaki koe ʻe Sihova mei Saione: pea te ke mamata ki hono lelei ʻo Selūsalema ʻi he ngaahi ʻaho kotoa pē ʻo hoʻo moʻui.

6 és láss gyermekeket gyermekeidtől! Béke Izraélre!

‌ʻIo, te ke mamata ki he fānau ʻa hoʻo fānau pea mo e melino ʻi ʻIsileli.