Zsoltárok 128

1 Zarándoklás éneke. Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!

He waiata; he pikitanga. Ka hari nga tangata katoa e wehi ana i a Ihowa: e haere ana i ana ara.

2 Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van.

E kai hoki koe i te mahinga a ou ringa: e hari koe, a ka tau te pai ki a koe.

3 Feleséged akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak.

E rite tau wahine ki te waina hua, i roto rawa i tou whare: au tamariki ki nga mahuri oriwa, i nga taha o tau tepu.

4 Íme, bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót!

Na he pera te manaaki mo te tangata e wehi ana i a Ihowa.

5 Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban,

Ka Manaakitia koe e Ihowa i Hiona; a e kite koe i te pai o Hiruharama i nga ra katoa e ora ai koe.

6 és láss gyermekeket gyermekeidtől! Béke Izraélre!

Ae, e kite koe i nga tamariki a au tamariki. Kia mau te rongo ki a Iharaira.