Zsoltárok 128

1 Zarándoklás éneke. Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!

Veisu korkeimmassa Kuorissa. Autuas on jokainen, joka Herraa pelkää, ja hänen tiellänsä vaeltaa.

2 Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van.

Sillä sinä elätät itses kättes töistä: autuas sinä olet, ja sinulle käy hyvästi.

3 Feleséged akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak.

Sinun emäntäs on niinkuin hedelmällinen viinapuu huonees sisimmäisissä loukkaissa: sinun lapses niinkuin öljypuun vesat, pöytäs ympärillä.

4 Íme, bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót!

Katsos, näin se mies siunataan, joka Herraa pelkää.

5 Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban,

Herra siunaa sinua Zionista, ettäs näet Jerusalemin onnen kaikkena elinaikanas,

6 és láss gyermekeket gyermekeidtől! Béke Izraélre!

Ja saat nähdä lastes lapset: rauha olkoon Israelille!