< Zsoltárok 128 >

1 Zarándoklás éneke. Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!
Awit sa pagtungas. Bulahan ang matag-usa nga nagpasidungog kang Yahweh, ug naglakaw sumala sa iyang pamaagi.
2 Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van.
Makapahimulos ka kung unsa ang mahatag sa imong kamot; mabulahan ka ug magmauswagon.
3 Feleséged akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak.
Ang imong asawa mahisama sa paras nga mabungahon diha sa imong balay; ang imong mga anak sama sa olibo nga mga tanom samtang manglingkod (sila) palibot sa imong lamesa.
4 Íme, bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót!
Oo, tinuod, panalanginan ang tawo nga nagpasidungog kang Yahweh.
5 Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban,
Hinaot nga panalangin ka ni Yahweh gikan sa Zion; hinaot nga makita pa nimo ang pag-uswag sa Jerusalem sa tanan nga adlaw sa imong kinabuhi.
6 és láss gyermekeket gyermekeidtől! Béke Izraélre!
Hinaot nga mabuhi ka pa aron makita nimo ang mga anak sa imong mga anak. Hinaot nga ang kalinaw maanaa sa Israel.

< Zsoltárok 128 >