Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

Пісня проча́н. Соломо́нова.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

Даре́мно вам ра́но вставати, допі́зна сидіти, їсти хліб загорьо́ваний, — Він і в спанні́ подасть другові Своє́му!

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Діти — спа́дщина Господнє, плід утро́би — нагоро́да!

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

Як стрі́ли в руках того ве́летня, так і сини́ молоді́:

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

блаженний той муж, що сагайдака́ свого ними напо́внив, — не бу́дуть такі посоро́млені, коли в брамі вони говори́тимуть із ворога́ми!