< Zsoltárok 127 >
1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.
canticum graduum Salomonis nisi Dominus aedificaverit domum in vanum laboraverunt qui aedificant eam nisi Dominus custodierit civitatem frustra vigilavit qui custodit
2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.
vanum est vobis ante lucem surgere surgere postquam sederitis qui manducatis panem doloris cum dederit dilectis suis somnum
3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.
ecce hereditas Domini filii mercis fructus ventris
4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;
sicut sagittae in manu potentis ita filii excussorum
5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.
beatus vir qui implebit desiderium suum ex ipsis non confundentur cum loquentur inimicis suis in porta