Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

Hagi Ra Anumzamo'ma mago noma onkisiana, ana noma kisia kamunta nemofo eri'zamo'a amne zankna hugahie. Hagi Ra Anumzamo'ma mago rankuma'ma kegavama osaniana, kuma kvama nehaza vahe'mokizmi eri'zamo'a, amne zankna hugahie.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

Kagrama ne'zama nesana zanku'ma kamu'nasisima nehunka, nanterame otinka eri'zama e'nerinkeno vuno hanima huno kenage'ma nesegenka nontegama neanana, amne zampi hankaveka'a netrane. Na'ankure Ra Anumzamo'a agrama avesi nezmantea vahera mani frua zamige'za zamura nemsaze.

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Ra Anumzamo'ma mofavreramima neramiana museza neramie. Ana hu'neankino Anumzamo'a asomu hunerante.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

Kasefa ne'mofo mofavreramimo'za harafa vahe'mo'ma azampima keveramima eriaza nehie.

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Keve kupima keveramima eri viteankna huno, rama'a ne' mofavreramima eri fore'ma hu'nesia ne'mo'a muse hugahie. Na'ankure agra agazegura osuno ha' vahe'anena kuma kafantera keaga hugahie.