Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

A Song of Ascents; of Solomon. Except the LORD build the house, they labour in vain that build it: except the LORD keep the city, the watchman waketh but in vain.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

It is vain for you that ye rise up early, and so late take rest, and eat the bread of toil: [for] so he giveth unto his beloved sleep.

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Lo, children are an heritage of the LORD: [and] the fruit of the womb is [his] reward.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

As arrows in the hand of a mighty man, so are the children of youth.

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Happy is the man that hath his quiver full of them: they shall not be ashamed, when they speak with their enemies in the gate.