Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

A song of ascents. Of Solomon. Unless the Lord builds the house, those who build it labor in vain. Unless the Lord guards the city, the watchman wakes in vain.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

In vain you rise early, and finish so late, and so eat sorrow’s bread; for he cares for his loved ones in their sleep.

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Children are a gift of the Lord, the fruit of the womb, a reward.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

Like arrows wielded by warriors, are the children of youth.

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Happy the man who has filled his quiver full of them. He will not be ashamed when he speaks with enemies in the gate.