Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

“A psalm of the steps, or the goings up. By Solomon.” Except the LORD build the house, The builders labor in vain; Except the LORD guard the city, The watchman waketh in vain.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

In vain ye rise up early, and go to rest late, And eat the bread of care! The same giveth he his beloved one in sleep.

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Behold! sons are an inheritance from the LORD, And the fruit of the womb is his gift.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

As arrows in the hand of the warrior, So are the sons of young men:

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Happy the man that hath his quiver full of them! They shall not be put to shame, When they speak with adversaries in the gate.