Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

“A song of the degrees for Solomon.” Unless the Lord do build the house, in vain labor they that build on it: unless the Lord guard the city, in vain is the watchman wakeful.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

It is in vain for you to be early in rising, to be late in sitting up, eating the bread of painful toils; [for] so doth he give unto his beloved during sleep.

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Lo, children are an inheritance from the Lord: a reward is the fruit of the body.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

Like arrows in the hand of a mighty man, so are the children of youth.

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Happy is the man that hath his quiver filled with them: they shall not be put to shame, when they do speak with the enemies in the gate.