Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

A Song of Ascents; of Solomon. Except the LORD build the house, they labour in vain that build it; except the LORD keep the city, the watchman waketh but in vain.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

It is vain for you that ye rise early, and sit up late, ye that eat the bread of toil; so He giveth unto His beloved in sleep.

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Lo, children are a heritage of the LORD; the fruit of the womb is a reward.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

As arrows in the hand of a mighty man, so are the children of one's youth.

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Happy is the man that hath his quiver full of them; they shall not be put to shame, when they speak with their enemies in the gate.