Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

Unless the Lord build the house, they labour in vain that build it. Unless the Lord keep the city, he watcheth in vain that keepeth it.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

It is vain for you to rise before light, rise ye after you have sitten, you that eat the bread of sorrow. When he shall give sleep to his beloved,

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Behold the inheritance of the Lord are children: the reward, the fruit of the womb.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

As arrows in the hand of the mighty, so the children of them that have been shaken.

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Blessed is the man that hath filled the desire with them; he shall not be confounded when he shall speak to his enemies in the gate.