Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

A song of ascents. Of Solomon. Unless the LORD builds the house, its builders labor in vain; unless the LORD protects the city, its watchmen stand guard in vain.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

In vain you rise early and stay up late, toiling for bread to eat— for He gives sleep to His beloved.

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Children are indeed a heritage from the LORD, and the fruit of the womb is His reward.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

Like arrows in the hand of a warrior, so are children born in one’s youth.

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Blessed is the man whose quiver is full of them. He will not be put to shame when he confronts the enemies at the gate.