Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

Unless Jehovah builds the house, they labor in vain who build it. Unless Jehovah guards the city, the watchman wake but in vain.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

It is vain for you to rise up early, to take rest late, to eat the bread of toil, for so he gives sleep to his beloved.

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Lo, sons are a heritage of Jehovah, and the fruit of the womb is a reward.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

As arrows in the hand of a mighty man, so are the sons of youth.

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Happy is the man who has his quiver full of them. They shall not be put to shame when they speak with their enemies in the gate.