Zsoltárok 127

1 Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

Hina Gode da diasu hame gagui ganiaba, diasu gagui dunu ilia hawa: hamomu da hamedela: loba. Hina Gode da moilai bai bagade hame gaga: i ganiaba, sosodo aligisu dunu da udigili sosodo aligila: loba.

2 Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

Abuliba: le hahabedafa wa: legadole, bagadewane hawa: hamonana gasimogoa fawane bu golama: bela: ? Bai Hina Gode Ea dogolegei fi dunu ilia da golai dialeawane, E da ilia ha: i manu amola labe liligi huluane ilima iaha.

3 Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

Mano ilia da Hina Gode Ea hahawane dogolegele iasu liligi. E da nini hahawane ba: ma: ne, mano ninima iaha.

4 Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

Nowa da ayeligiawane, dunu mano lalelegesea, amo dunu mano da dadi gagui dunuga ea dadi hodo gagui agoai ba: sa.

5 boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Nowa da amo dadi hodo bagohame gagusia, e da hahawane bagade gala. E da ea ha lai dunu amo fofada: su diasuga fofada: sea, ilia da ema hamedafa hasalasimu.