< Zsoltárok 126 >
1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.
2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!
3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.
4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.
5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:
6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.