Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Наші у́ста тоді були́ повні весе́лощів, а язик наш — співа́ння! Казали тоді між наро́дами: Велике вчини́в Господь з ними!“

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Велике вчини́в Господь з нами, — були ра́дісні ми!

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Вернися ж із нашим поло́ном, о Господи, немо́в ті джере́ла, на пі́вдень!

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Хто сіє з слізьми́, зо спі́вом той жне:

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

все хо́дить та плаче, хто но́сить торби́ну насіння на по́сів, — та ве́рнеться з співом, хто но́сить снопи́ свої!