< Zsoltárok 126 >

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.
Пісня сходження. Коли повертав Господь полон Сіону, ми були ніби уві сні.
2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!
Тоді наповнилися вуста наші сміхом і язик наш – вигуками радості. Тоді говорили серед народів: «Великі діяння звершив Господь для них!»
3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.
«Великі діяння звершив Господь для нас!» – раділи ми.
4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.
Поверни ж, Господи, наших бранців, як потоки в Неґеві.
5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:
Ті, що зі сльозами сіють, з радісними піснями будуть жати.
6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.
Хто ходить і плачучи несе торбину з насінням, неодмінно повернеться з радісним співом, несучи свої снопи.

< Zsoltárok 126 >