Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Pesem preizvrstna. Ko je peljal Gospod množico vjetnikov Sijonskih nazaj, bili smo kakor katerim se sanja.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Tedaj so se smeha napolnila usta naša, in jezik naš s petjem; tedaj se je reklo med narodi: Veličastne reči dela Gospod z njimi!

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Veličastne reči dela Gospod z nami, veseli smo.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Pelji nazaj, Gospod, množico vjetnikov naših, kakor presilne vode v suho deželo.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Kateri so sejali sè solzami, žanjejo naj s petjem.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Kateri je pridobljeno seme noseč hodil neprestano jokaje, vrne se naj s petjem domóv noseč snope svoje.