Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Rwiyo rworwendo. Jehovha paakadzosa vatapwa kuZioni, takanga tava savanhu vairota.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Miromo yedu yakanga izere nokuseka, ndimi dzedu dzizere nenziyo dzomufaro. Ipapo zvakanzi pakati pendudzi, “Jehovha akavaitira zvinhu zvikuru.”

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Jehovha atiitira zvinhu zvikuru, uye tazara nomufaro.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Tidzorereizve nhaka yedu, imi Jehovha, sehova dzeNegevhi.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Avo vanodyara nemisodzi vachakohwa nenziyo dzomufaro.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Uyo anobuda achichema, akatakura mbeu yokudyara, achadzoka nenziyo dzomufaro, akatakura zvisote.