Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Кад враћаше Господ робље сионско, бејасмо као у сну.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Тада уста наша беху пуна радости, и језик наш певања. Тада говораху по народима: Велико дело чини Господ на њима.

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Велико дело чини Господ на нама; развеселисмо се.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Враћај, Господе, робље наше, као потоке на сасушену земљу.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Који су са сузама сејали, нека жању с певањем.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Иде и плаче који носи семе да сеје; поћи ће с песмом носећи снопове своје.